Gödörházy Antal (1830-1880), vándortanító
A helyi kezdeményezés az oktatás megszervezésére 1848 után talán a legnagyobb mértékben Gödörházy Antal nevéhez kötődik. Az ő nevét elsárgult jegyzőkönyvekben mint jegyző aláírással találjuk. Az első ilyen dokumentum 1852-től származik. Ezekben a feljegyzésekben különböző panaszos, illetve föld adásvételi ügyekkel foglalkoznak.
Hernád Tibor kutatásai szerint ő tanítással is foglalkozott. Ebben az időben még csak vándortanítók működéséről beszélhetünk.
Gödörházy Antal az 1848-as szabadságharc bukása után került a településre. Állítólag Táncsics Mihály barátja volt. Lakóházát 1962-ben Hernád Tibor még viszonylagosan épségben találta. 20 év múlva már csak a romok jelzik az első tanító lakóházát. Ebben a házban tanított, de a településen élő gyermekes családokat is felkereste és foglalkozott a gyermekekkel.
Tankönyv híján Vörös István keszthelyi tanítótól szerzett kathekizmust, amelyből bibliai történeteket olvasott fel. A számolást rovásírással tanította. Ezért a foglalkozásokra bicskát és botot kellett vinni a tanulóknak, és a botra írták a feladványt.
A szobájában egy kis ládikó állt, asztal sarokpaddal és a fal mellett hosszában egy vastag gerenda volt kövekre helyezve. Ezen ültek a tanítványok.
Hernád Tibor kutatásai szerint a község két különböző területén a téli estéken összegyűjtötte a gyermekeket és foglalkozott velük. Szalai Annak és Mária azt mesélték Hernád Tibornak, hogy szülei elbeszélése szerint Papp Tivadarék háza helyén álló présház falára volt felpingálva, hogy: iskola ellős osztál
Fodor Ferencné mesélte Hernád Tibornak, hogy édesapja elmondása szerint ő ágytul tanult. Számos olyan család volt a községben, ahol több gyermek született, de a nagy szegénység miatt csak két-három téli lábbelire futotta. Ezért a gyermekek a hideg téli napokon otthon maradtak. A tanító házhoz jött, letelepedett az ágy szélére, ahol a gyermekek az ágyban ülve tanultak, illetve figyeltek tanítójukra.
Az első tanító emlékét az utókor tisztelettel megőrizte. Az iskola mellett utcát neveztek el róla. Nevét őrizte az iskola úttörőcsapata is.
Tiszteletére 1965-ben szobrot emeltek. A stilizált alkotást Kincses Mária szobrászművész készítette.