Darnay (Dornyay) Béla dr. (Keszthely, 1887 – Budapest, 1965) tanár, honismereti kutató.

Keszthelyi halászcsalád leszármazottja. 9 éves korában édesanyja halálával – teljes árvaságra jutott. Három nagynénjénél Tatán nevelkedett, ahol az algimnáziumot is végezte. A főgimnáziumot Kecskeméten végezte, ahol 1905-ben érettségizett. 1901-ben Vácott belépett a piarista rendbe.

1910-ben pappá szentelték. A rend budapesti tanárképzőjében teológiát, földrajzot, és történelmet tanult (1906-09), majd történelem-földrajz szakos tanári (1910), geológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1913). Pályáját geológusként kezdte, a triászt kutatta a Rózsahegy (ma Szlovákia) környéki hegyekben.

A piarista rend rózsahegyi (1909-12), veszprémi osztályán (1912-18), majd Magyaróváron múzeumi őr (1918-21). Kilépett a piarista rendből (1921). Budapesten az Ampeológiai Intézetben, majd az Állami Gombászati Állomáson kapott kutatói állást (1921-23).
A keszthelyi balatoni Múzeum munkatársa 1940-től), igazgatója (1941-48). Miután nyugdíját is megvonták (1949), a Magyar Állami Földtani Intézetben geológusként dolgozott (1952-54).
1963-ban rehabilitálták. Széles körű érdeklődése tudományos publikációiban, valamint múzeumalapító lelkesedésében nyilvánult meg. Mint pedagógus a szemléltető oktatás lelkes szorgalmazója volt, s ez a szemlélet vezette múzeumalapítási tevékenységében is.

Polihisztor hajlamú kutatóként foglalkozott geológiával, hidrológiával, barlangkutatással, botanikával, műemlékkutatással és védelemmel. Széles körű ismeretterjesztő munkát folytatott, helytörténeti tanulmányokat írt. Kiemelkednek ezek közül a bakonyi, Balaton-felvidéki tájakról írt munkák, amelyekben a természeti és történeti emlékek összhangjának megteremtésére törekedett. A keszthelyi múzeum igazgatójaként múzeumi értesítőt jelentetett meg, rövid közlemények közzétételére megindította a Balatoni Múzeum Füzetek c. sorozatot.
Fő kutatási területe, a néprajz mellett foglalkozott barlangkutatással, geológiával, hidrológiával és növénytannal. Salgótarjánban gyűjtésével jelentősen bővült a múzeum anyaga; Salgótarján történeti kutatásának megalapozója. A Bakonyt, a Balatont, valamint Salgótarjánt és környékét bemutató útikalauzai máig jelentősek.
Életének minden állomáshelyén foglalkozott múzeumszervezéssel, létesített gyűjteményeket.