 |
 |
 |
Gyenesdiás sporttörténete
Gyenesdiást sokáig elkerülte a XIX. század végén kibontakozó és hazánkban is egyre népszerűbbé váló német és angol mintájú tornamozgalom. A mezőgazdasági munkából élő emberek számára a kemény fizikai munka bőven biztosította a testmozgást.
A fiatalok a közeli Keszthelyen folytathatták tanulmányaikat és munkát is kaphattak valamelyik iparosnál. A reál neveldében és a leányiskolában tovább tanulók az iskolai tornagyakorlatokra tanították meg a településen élőket, míg az iparos körbe járó fiúk már kimondottan a csapatjátéknak számító és rendkívül olcsó és népszerű labdarúgásba vontak be mindenkit, akit csak lehetett.
Előkerültek a nagymamák harisnyái, kidobásra szánt rongyok és elkészültek az első rongylabdák, addig lehetett ezeket rúgni, amíg el nem szakadtak. A szemfülesek teniszpályák mellől tértek vissza apró, tartósabb labdákkal.
A drága cipőben nem lehetett focizni és Benedek napjától minden fiú amúgy is mezítláb járt minden hová, így hamar lerúgta a bütykét valamelyik lábfejéről. A játék szeretete megtanítatta a másik láb használatát is.
A vetélkedés a küzdelem használt a település közösségformálásában. Nagyobb ünnepeken csapatok alakultak az alvégen és felvégen és a gyenesi templom mellett az istentisztelet után a mai iskola helyén labdarúgó mérkőzés is szolgálta a szórakozást. Külföldről hozott, vagy cipésszel varratott bőrlabda is akadt időnként.
Az 1921-ben életre hívott levente mozgalom testnevelés foglalkozásaira. A gyenesdiási fiatalok keszthelyi és vonyarcvashegyi központokba jártak és a kőbányában kialakított lőtéren gyakorolták a célratartást. Lehetőségük nyílt kerékpározásra, futásra, síelésre, ökölvívásra és a központilag szervezett tornákra, kupákra is eljutottak.
A növekvő igények kielégítésére újabb pályákat alakítottak ki a Vadlán-lik előtt és a diási templom szomszédságában a fiatalok.
A második világháború megtizedelte a települést, színe-virága ott veszett a fronton, vagy a hadifogságban. Az itthon maradok rájuk is emlékezve gyorsan kimérték új pályájukat, a Legeltetési Bizottságtól kapott területen, és megszervezték a maguk kis mezítlábas csapatát. Rendszeresen játszották mérkőzéseiket a környező falvak hasonló lelkes legényeivel és 1949-ben, amikor hivatalosan is megalakult a Rákóczi SK az első szervezett sportegyesület, megnyerték a mezítlábas bajnokságot. Jutalmul részt vehettek a Budapesten megrendezett II. Világifjúsági Találkozón.
A csapat tagjai életük végéig sportoltak és az élő tagjai napjainkban is kapcsolatban maradtak a labdarúgással. A sors nehéz körülményeket mért ki rájuk, meg kellett küzdeniük minden egyes játéknapért. Maguk varratták cipőjüket és egyetlen labdájukat. A közösen átélt élmények, a tudat, hogy számíthatnak egymásra minden nehézségen átsegítette a változó összetételű kis csapatot.
Az ötvenes években az MHK (Munkára Harcara Kész) felhívásának keretében adódott lehetőség szervezett formában a tömegsport rendezvényeken részt venni, majd a Kilián jelvényszerző mozgalomban indultak. Könnyen kitudtak állni a spartakiádokra szerveződő csapatok és rendre a megyei versenyekig jutottak a kedvtelésből sportoló fiúk és lányok, sakkoztak, asztaliteniszeztek, kézilabdáztak, fociztak és atlétikai számokban indultak.
A versenysport költségeit az ötvenes években nem tudták előteremteni a fiatalok, előbb 1950-ben majd nyolc évvel később próbálkoztak a járási bajnokságban. A többség az 1955-ben Keszthelyen szerveződött EDOSZ-os Húsos Kinizsit erősítette 1972-ig.
A sportéletre is kedvezően hatott, hogy 1964-ben átadták az általános iskolát és vele egy salakos kézilabda pályát, ahol egy évtizeden át férfi és női csapatok játszottak a Veszprém megyei bajnokságban, ahová 1979-ig tartozott a település.
1974-ben a fiúk egy csoportja úgy döntött át vált a labdarúgásra, rövidesen mindenki követte példájukat, a kézilabda megszűnt. 1978-1986 között mint Balaton SK szerepeltek a bajnokságban. Az 1977/78-as idényben már a megyei II. osztályban játszották, majd a bajnokság átszervezése miatt ismét a járásiba kerültek, ahonnan az első osztályba jutás többszöri próbálkozás a bajnokság megnyerése ellenére sem sikerült.
1982-ben elkészült az iskola tornaszobája és ez a csöppnyi terem az asztaliteniszezők számára hozott új korszakot.
1986-tól a Pápai Húskombinát nyújtott segítő kezet és innentől KINIZSI SE az egyesület neve. Felvállalva az üzemegység és a település közös sporttörténelmi büszke múltját. Nagy tudású játékosok érkeztek, NB-s és válogatott labdarúgó múlttal. Az eredményeket a nézők is, gyakran fél ezren figyelték érdeklődve a 71-es út melletti pályán.
Az 1986/ 87-es bajnokságot veretlenül nyerte a csapat és 1998-ig a Zala megyei első osztályú bajnokság meghatározó tagjának számított. Egy év másodosztály, majd újabb egy év az első osztályban a következő állomás, hogy aztán a 2000 őszén induló szezontól napjainkig folyamatosan a második vonalban szerepeljen a változó összetételű gárda.
A kilencvenes évek minden tekintetben a legsikeresebb korszaka az egyesületnek labdarúgás, asztalitenisz, strandröplabda, lovas szakosztály, autós szakosztály, íjászok működtek eredményesen. Az ezredfordulót csak az első három élte túl, hozzájuk, mint új törekvés csatlakozott egy kerékpáros szakosztály, akik máris országos versenyek rendezésével jegyzik magukat.
 |
 |
 |
 |
Az oldal folyamatos fejlesztés alatt áll, ezért az esetlegesen felmerülő hibák miatt szíves elnézésüket kérjük.
Továbbá a hibabejelentést megtehetik az alábbi e-mail címre kattintva: Blime vizuális alkotóműhely